Feketén Fehéren

Puncs

Rózsaszín, tömény édesség mazsolával, mely annyira tökéletesen szembesít lelkemben tátongó mély űrrel. Szembesít azzal a rideg gödörrel, amitől közel tíz éven át menekültem, az édesapám elvesztésétől, a gondolattal, hogy ez könnyebb nem, csak ismerősebb lesz. A végtelen vég, a halál, aki már régóta undok családtagom.   Azóta elbúcsúztattam egy másik szentet is, a nagymamámat. Őt már bátran,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!