Lakatosné Bertalan Jutkával először a Hajléktalan Nők Egymásért (HaNEM) nőnapi rendezvényén találkoztam (https://feketenfeheren.cafeblog.hu/2013/03/09/nonap-a-dozsan/) , mint ott kiderült ő a szervezet egyik hajléktalan aktivistája. A következőkben a vele készített interjút olvashatják, amely az életéről és a hajléktalanságról szól.
„Én húsz éve vagyok hajléktalan. Tudnék mit mesélni. Annyit bántották, köpték és alázták a hajléktalan embereket. Amikor, kutyát uszítanak a hajléktalanra, vagy fölrúgják a hajléktalant, amikor a kukafedőt úgy csapják a kezünkre, hogy oda az ujjunk. Azt, amikor leköpnek az utcán és a rendőr lelök a padról, akkor miről is beszéljünk”
Gyermekkor
Kik voltak a szüleid?
Az édesanyám pedagógus az édesapám főkönyvelő volt, akinek a házassága tönkrement. Én meg államilag gondozott lettem a bátyámmal.
Emlékszel hogyan kerültél intézetbe?
Egy nap anyukámmal elkísértük a bátyámat az iskolába engem meg utána bevitt az óvodába. Ugyan úgy köszönt el mint máskor, de azon a napon idegenek vittek el az intézetbe. 17 éves koromig ott éltem. Anyukám kérésére lettünk állami gondozottak.
Melyik intézetben nőttél fel?
A rózsadombi gyermekvárosban.
Milyen volt az 1950-60-as években gyermekkorod az intézetben?
Az állami gondozott gyerekek között sorrend volt. A gyengébbet megverték, én meg bekerülésemtől kezdve éjszakánként bepisiltem. Nem telt el nap verés nélkül így lettem én, a szobánk „tárgya”.
Részesültél orvosi kezelésben?
Elvittek orvoshoz, aki megállapította, hogy semmi bajom. Onnantól kezdve én voltam a hanyag, felelőtlen hugyos.
Hogy viselted a megaláztatásokat?
Nagyon sokat szöktem, olyankor mindig hazamentem anyuhoz. Kértem, hogy fogadjon vissza.
Édesanyád hogyan fogadta közeledésed?
Neki akkor már volt barátja és azt mondta, hogy szoba-konyhába nem férünk el annyian. A munkahelyén se mondta el, hogy van két eldobott kölyke. Az egyik kisegítő iskolás (Jutka bátyjánál tanulási nehézségeket fedeztek fel, így másik intézménybe került) a másik meg folyton szökdösik az intézetből, mert bántják. Letagadott minket.
A tetteiért haragszol az édesanyádra?
Hát mivel 92’-ben meghalt tüdőrákban, már nem. Próbáltam segíteni neki, de nem kellett neki.
Testvéreddel milyen viszonyt ápolsz?
A féltestvérem és nagyon-nagyon rossz viszonyunk volt. Szétnevelt minket az élet.
Miért beszélsz róla múlt időben?
Ő is meghalt.
Milyen iskolai végzettséget szereztél?
Közgazdasági technikumot végeztem.
A nagybetűs élet kezdete
Tanulmányaid befejeztével munkába álltál?
Igen, Miskolcon az egykori Lenin Kohászati Műveknél kezdtem el dolgozni.
Milyennek találtad az élet a fővárosi intézet után vidékit?
17 évesen gyámügyi engedéllyel férjhez mentem. Az akkori férjem nagyon jól kereső kisiparos volt. Az anyagi biztonságunk százhúsz százalékos volt. Én meg azért dolgoztam, hogy otthonról meneküljek. Vert a férjem, így míg dolgoztam legalább nem kellett félnem.
Mi lett a pénzzel, amit akkor kerestél?
Mindent beleöltem a közösbe. Minden pénzt, amit nem ivott el, a közös életünkbe volt ölve. A kocsitól kezdve, a komfortos lakásig, sok ékszerem is volt.
Az anyagi biztonságból és a komfortos otthonból, hogy kerültél az utcára?
Nagyon könnyen, el kellett válni és utána albérletezni.
Rendben, de ott volt a közös vagyon és a pénz, mi lett vele?
Lakásom nem volt ahova vihettem volna a bútorokat.
Mi történt pontosan a férjeddel, miért váltál el?
Egy alkalommal úgy megvert kora hajnalban, hogy egy szál pizsamában menekültem el tőle. Beleszúrta a kést a hátamba.
Kihez fordultál segítségért?
A tiszai pályaudvarról hívtam az anyósomat, aki adott pénzt.
Ezután merre indultál el?
Egy barátnőm szerzett nekem albérletet, míg én munkát váltottam és egy hazai bank kis vidéki fiókjában helyezkedtem el, de bezárt. Viszont ekkoriban ismerkedtem meg második férjemmel, akivel aztán Pestre jöttünk, jobb sorsba bízva.
Sikerült beváltani a pesti reményeket?
Hát nem, évekig egy vállalkozónál dolgoztunk és nála is laktunk, viszont ő is csődbe ment. Átverték egy építkezés során.
Ezt követően mi történt veletek?
Sopronban egy gyertyaüzemben dolgoztunk, de a kilencvenes évek elején bezárt, így azóta alkalmi munkákból, lomtalanításból, kukázásból élünk Pesten.
Munkavállalás nehézségei egy hajléktalan szemszögéből
Szokták mondani -ki keres az talál-. Ti miért nem találtok stabil munkát?
Nagyon sok ember nincs tisztában azzal, hogy hajléktalanok nem tudnak elhelyezkedni, habár van külön hajléktalan munkaügyi központ, de ha onnan kiközvetítenek minket munkára és a vállalkozó meglátja, hogy hajléktalanok vagyunk, akkor már egyből elutasít minket.
Miért a munkáltató nincs tisztában azzal, hogy hajléktalanokat közvetítő irodában hirdet?
Talán a hajléktalan megjelenése alapján válogatják a munkaerőt. (az interjú második részében bővebben szó esik a különböző hajléktalanokról)
Legutóbbi találkozásunkkor kiderült, hogy magánterületen kunyhóban éltek, akkor te miért jársz a hajléktalan munkaközvetítőbe?
A gazdám (a telek tulajdonosa) nem enged bejelentkezni, így lakcím nélküli vagyok. Hajléktalan ember. A főváros a hajléktalan ellátást teljesen elkülöníti a szociálisan rászorulóktól, így esélyünk sincs.
Mióta próbálkozol a munkaközvetítőnél?
2004 óta járok oda.
Mi a helyzet a közmunkaprogrammal?
A hajléktalanok sorban állnak a 47 ezer Forintos közmunkáért. Én tavaly áprilistól egészen novemberig vártam. Nincs annyi közmunka amekkora igény.
Nőként hajléktalannak lenni
De te mégis dolgozol. Önkéntes vagy a HaNEM-nél.
Az egyik dolog a nyilvános WC-k kérdése. Igyekszünk felvenni a kapcsolatot az inkontinencia (vizelettartási zavarok) egyesület vezetőjével, hogy segítsen megoldani az utcai mobil ingyenes WC-k kihelyezést. Bár tudjuk, hogy ingyen senki nem fog mobil WC-ket adni, a másik meg tudjuk, hogy hamar megrongálnák ezeket a WC-ket. Ennek ellenére muszáj próbálkoznunk. Legalább a legforgalmasabb csomópontoknál. A Kamaraerdő-Kosztolányi távolság során egy inkontinenciás bepisil. Esélyük sincs, hogy leszálljanak WC-re menni.
Milyen orvosi ellátásokban részesültök?
Állítólag nemrég megnyitották a Szondi utcában hajléktalanok részér egy orvosi ellátó intézményt. A visszajelzések szerint, hangsúlyozom a visszajelzések szerint nem olyan az ellátás, mint amilyennek lennie kellene. De én még nem jártam ott. A rákszűrés egyáltalán nem megoldott. Lehet nem érdemes hajléktalan emberként élni, de a hajléktalan ember ugyanúgy ragaszkodik az életéhez mint más, és ha nem muszáj nem 6-7 kezeletlen év után halna meg rákban.
Honnan és milyen arányban kerülnek az utcára a nők?
A tapasztalataink alapján a nők 85% családi erőszakból menekül, ezek a nők az utcára lettek űzve. A másik 15% állami gondozásból kerül ki, nekik nincsen első lakhatási lehetőségük. Betöltik a tizennyolcat és mehetnek az utcára. Biztos háttérből kerülnek az utcára. A lányoknak nincsen élettapasztalatuk. Nincs, akire számítsanak.
A HaNEM mit tesz ezekért a lányokért?
Szeretnénk látogatni a lányotthonokat. El szeretnénk beszélgetni a lányokkal és nevelőkkel. Szeretnénk őket felvilágosítani a hajléktalan életmódról, hogy minél kevesebb válassza ezt az utat.
Mikor kezditek el ezt a programot?
Amikor elkészül a HaNEM kisokos, amit most szakemberek vizsgálnak meg, az engedélyük után tudjuk terjeszteni.
Mit tartalmaz a kisokos?
Kimondottan a hajléktalan nők problémáival foglalkozik azzal, hogy hova lehet fordulni segítségért mit, hol találnak meg. Nyomtatás után osztjuk a nevelőintézetekben.
Vannak elképzeléseid a jövődet illetőleg?(A válasz könnyek közt érkezik)
Tervek vannak és munka is bőven. Én nagyon hiszem, hogy a HaNEM eléri célját, hogy a kisdiákoknak legyen lehetőségük lábra állni. Kikerülni ezt. Ne legyenek hajléktalanok… Azért dolgozunk, hogy minél kevesebb ember tudja meg… Én azt nem értem, a társadalmat, aki nem túrja a mocskos kukát, akit nem aláznak meg, az nem tudja, hogy mit jelent így élni. Nem tudom, hogy mi lesz. Mi lesz a kilakoltatott családok gyermekeivel.
Üzensz valamit az olvasóknak?
Ha valaki elmegy egy hajléktalan mellett mindegy milyen az, hogy mennyire részeg, mindegy mennyire lepusztult adjon egy mosolyt. Egyetlen egy mosolyt, ne többet.
A beszélgetés során érintettünk több témát, mint a különböző hajléktalan megjelenési formákat, a szociális program ötletükről, a szállók helyzeteiről továbbá Jutka életének legmélyebb pontjáról és a felemelkedésről, amit egy következő alkalommal publikálni fogok. Mindezek mellett arra kért Jutka tolmácsoljam kérését, ha esetleg az olvasók között lenne valakinek használaton kívüli működőképes laptopja az felajánlhatja a http://avarosmindenkie.blog.hu/2012/09/09/hajlektalan_nok_egymasert_mozgalom_hanem címen. Nagy szükségük lenne az adminisztrációs munkájuk során a gépre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: