1.0Feketén Fehérenhttps://feketenfeheren.cafeblog.huLeendeLandhttps://feketenfeheren.cafeblog.hu/author/leendeland/<p style="text-align: justify"><span style="color: #ffffff">Rózsaszín, tömény édesség mazsolával, mely annyira tökéletesen szembesít lelkemben tátongó mély űrrel. Szembesít azzal a rideg gödörrel, amitől közel tíz éven át menekültem, az édesapám elvesztésétől, a gondolattal, hogy ez könnyebb nem, csak ismerősebb lesz.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #ffffff">A végtelen vég, a halál, aki már régóta undok családtagom.  </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #ffffff">Azóta elbúcsúztattam egy másik szentet is, a nagymamámat. Őt már bátran, méltósággal kísértem  a búcsú rögös útján, még több teret adva lelkemből a mostoha rokonnak, aki idővel megerősített és megtanított bátran szembesülni az élettel, mint, ahogy azt édesapám egy nekem írt levelében írta, "légy mindig erős, bátor és egészséges". </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #ffffff">Én meg kedves mostoha, már ölellek és köszönöm, az vagyok! </span></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"> </p>rich