Észrevettétek már, hogy a Földön minden fejlődik, kivéve a szellem?
Annyira természetes, állandó dologról van szó, hogy csak azon ritka esetekben vesszük észre, mikor beleolvasunk a múltba.
Plutarkhosz gondolatai közt szemezgetve, én is pont így jártam. A számítógépem előtt ültem, és egyszer csak, azzal a triviális gondolattal kellett szembesülnöm, hogy az idő múlásával mi emberek semmit sem változtunk. Tény azonban, hogy körülöttünk látszólag minden fejlődik, de engedd meg, hogy itt ismét jelezzem, pont Mi, az emberi szellem egy fikarcnyit se. Olvass csak bele, mondjuk A nemek harmóniájába, ha már a címem… Tehát, mindössze egyetlen dolgot csinálunk, szaladunk a korral, hajtjuk a technikát (mert állítólag, azt imádjuk), na jó lehet picit többet is… Akárhogy is, – szerény véleményem szerint – ezt többek közt tesszük pont azért, mert szorít minket az érzés, a tulajdonképpeni fejlődésre képtelenségünk. Mintha, az ember képtelen lenne elfogadni tökéletességét, ami érthető… felesleges sorolnom, úgyis mindenkit húz a tőkéje, akarom mondani a nyavalyája, lentebb erre visszatérek. Szóval, állj meg! Te mikor élvezted a puszta pillanatot, mikor láttad magad tökéletesnek a pillanat fényében, anélkül, hogy pohár borhoz nyúltál volna vagy Uramistenbocsáss meg, egy füves cigihez, figyú most tovább megyek, vagy vegzáltad volna az úgynevezett szerelemed…
Büntetjük magunkat, mert mindenhonnan az folyik, mennyire bénák, ráncosak, műveletlen, nem elég nemzeti izék vagyunk. Torzít minket az állandó jobbra balra nézelődés, a “vajon Ő ott, hogy csinálja”…. Francokat érdekli, de most őszintén. Neked igazából, csak a saját portáddal kellene foglalkoznod és az aztánról, majd talán egyszer még írok…
De, Te, csak egy percig se félj! Ennek meg van a gazdasági oka. Igen, a tökéletlenségednek. Megsúgom, nagyon jól csinálod, ugyanis a társadalmi berendezkedést, a gazdaságot mozgásban kell tartani, tehát a jó is rossz. Mondhatni, – gratulálok, maga igazán jó vacak, csak így tovább költsön több pénzt vacakságára -. Abszurd, igaz? Pedig anyáink az elején tökéletesnek neveztek minket és aztán… aztán most, ízibe üljünk vissza a kreált valóságunkba, mert kényelmes és meleg, a megszokott kis mocsarunk, pont úgy, ahogy Shrek is tette. Nincs ezzel baj, szó se róla.
Plutarkhosznak, meg azért jár a köszi pacsi, mert ma egy bevásárlóközpont mozgólépcsőjén, pont azon tűnődtem, hogy én, a grafomán, ilyenformában, milyen rég is írtam…