2. nap reggel
Az indulást nem kapkodtuk el egy okból kifolyólag, mert mindössze nyolcvanvalahány kilométerre voltunk Bécstől és bár számoltam a szembe széllel, de akkor is úgy gondoltam, hogy legrosszabb esetben is 5 óra alatt letekerjük ezt a távot, így még aznap kényelmesen megnézhetjük a kiállítást. Nem beszélve arról, hogy Dodó is fitt és lelkes volt. Szóval ő is adta a lazaságot. Ablakból kinézve úgy tűnt a dolog, hogy fújdogál a szél meg szitál is, de vállalható a dolog. Arról nem beszélve, hogy mi vagányak vagyunk, nem hozhatunk szégyent a túraklubunkra, a srácokra, akik otthon nagy izgalommal várták a híreket felőlünk.
békanők
Szóval magunkra húztuk a víz- és szélálló ruhánkat , cipőinket befújtuk impregnáló szerrel és útnak indultunk.
Dodó bemutatja az orkán erejű szelet, persze a fotó idejére lecsendesedett az időjárás
Hogy tudjam folytatni az utat megkértem őt, hogy álljunk meg egy forró levesre, mert átfagytam, és jól fog esni mindkettőnknek az energia, mert a zsebünkben lapuló kis kekszek, a vicc kategóriát képviselték aznap az életünkben. A leves mellé még rá tudtam bulizni őt egy Isteni hambira, ami mennyei volt (a büdzsé úgy nézett ki, hogy Dodesz forintozott én annak megfelelő összegben euróztam- a rábulizás véget, hogy érthető legyen, minimál pénzből hoztuk ki a 4 napot, de az összeg annyira ciki, hogy inkább nem írom le). Mindenesetre, tényleg emberré lettünk ott.
Dodó, swag és a hambik
3. Pozsony- Swechat reptér (52 km/ 3 óra 39 perc) Amint átértünk Ausztriába szembe találkoztunk fizetett körutas, nyugdíjasnak tűnő bicós társasággal, akik olyan röhögést váltottak ki belőlünk, hogy majdnem beestem az árokba, folytak a könnyeim, ami nem mellesleg igen kellemes volt a hideg eső mosta arcomon. Dodó remegése a kerón is szép amplitúdóban mozgott ki. Sikítottunk a röhögéstől és tekertünk, szüntelen tekertünk…Szinte az egész társaság arcára volt írva, a nagy kérdés: „mi a fenét művelek én itt, ebben az időben?!„ szorosra kötött zacskókkal, bórrózsás képükön.
Ezt követően egy darabig békésen, festői tájakon vezetett az út. Gondos osztrák településeken keresztül haladtunk az Eurovello 6-on. Ami nagyon fontos kerékpározás szempontjából, hogy valahol Hainburg környékén érdemes lemenekülni az eurovelloról a 9-es útra, ami biztonságosan kerózható, mert azt követően kb. Maria Ellend*-ig mezőgazdasági földek között salakos talajon nyekereghet az ember, mint mi akkor ott, az embert próbáló időjárási körülmények között tettük. (Pozsony-Swechat táv majdnem fele!!! Országúti keróval meg egyenes merénylet) Azon a szakaszon jutottam el szellemi tűrőképességem határához, mert valamelyik földdarabnál realizáltam, hogy elszúrtam az utunkat. Azzal, hogy nem az egyenes fő utat választva hajtottam magam előtt Dodót, ezzel rengeteg időt és energiát elpazarolva. Ennek következtében még több energiát vesztettem csendes, de veszedelmes rotyogásomban, mire elértünk Swechatig, ahol a reptér parkolójában nem bírtam tovább és kitört belőlem a szó. Bő másfél-két percig csak dőlt belőlem, hogy mekkora gyökér vagyok, hogy én miért nem a fő utat választottam, és hogy most azonnal forduljunk vissza, a kiállításról pedig úgyis lecsúsztunk. Dodó bölcs volt, kezében a Gopro kamerával az egész kipukkanásomat felvette. Az út szélén ácsorogva azt hallgatta, hogy mennyire béna és bénák vagyunk, hogy nem tudunk egy nap alatt ilyen kis távot megtenni. Innen is csókoltatom kedves hölgyeményt, mert egy életre szóló ritka felvétellel gyarapodtunk. Persze ezt a szóömlést hatalmas röhögés váltott fel és már tekertünk is tovább nem több mint 200 méteren át, ahol defektet kaptam.
Szerencsénk volt, hogy ott érte utol a vég a hátsó belsőmet ahol és nem két település között, ugyanis mint előző bejegyzésembe írtam, én azt hittem Mosonmagyaróvárig, hogy elpakoltam a lényeget, a belsőt. Na, de kérem szépen, én ilyet bizony nem tettem és ez marha bosszantó egyben boldogító is volt, hogy a reptér árnyékában jártunk még.
A Swechaton meleg volt, ez kellő örömet okozott, mialatt azért nekem sikerült őrölni magam, spirituális összefüggéseket keresve a defekt és a megelőző rotyogásom között. Ez nem jött össze. A kerék kilyukadt, mert átmentem valami szúrós dolgon….Na mindegy, mialatt én azért kerestem is a racionális megoldást a helyzetünkre, Dodó a kaja utánpótlásával volt elfoglalva. Sopánkodásomra egy kedves bolti eladó reményt keltett bennem segítőnek tűnő bólogatásával, mire a pult alól előhúzott egy celluxot, mondván az majd jó lesz a bajomra…
defekt
Na, de ismét mindegy! Az élet kegyes és ezt jól fejbe kell vésni, akármi is történik, mindig kisüt a Nap. Az írek szokták mondani, minden felhőnek van ezüst pereme – Every cloud has a silver lining. Szerintem gyönyörű. Velünk is ez történt. Ugyanis azon túl, hogy a legjobb helyen voltunk, az édesanyámnak, tesómmal másnap jelenése volt a swechati reptéren, lévén a nőcijének a gépe ott szállt le. Ez ám a kegyesség! Így, egy kis egyezkedést követően, ismételten a kerékpár szaküzlet, a Bike Art Center tulajdonosának jár a hálám, aki inasával együtt kiszállították anyáméknak a mentő belsőt.
Ez idő tájt Dodó be is szerezte a vacsinkat
kultikus nyúl
A következő megoldandó kérdés az olcsó szállás volt, mégpedig a közelben. Így lett, hogy a reptér-Bécs belváros járaton találtuk magunkat. Kissé elkenődve szálltunk le a vonatról, mert nagyjából reggelire és egy olcsó ebédre maradt pénzem, azonban a szerencse csőstül dől, hát megismerkedtünk a kékangyalunkkal, Arno-val, aki megfoltozta kerekem és el is szállásolt minket a lakásában. Mint kiderült, ő francia és keró körúton van. Bécs előtt viszont Budapesten lakott fél évig és csak három hónapja hagyta el fővárosunkat. Néhány fiatallal (egyetemistákkal) osztozik egy nagyon tuti kérón. Hálám neki nem csak a segítségnyújtásért jár, hanem mert még be is mutatott minket a helyi kerékpáros klub tagjainak, akik között volt egy svájci ember, fotós, aki dokumentálta utazásait, és azt könyvbe is foglalta. Élmény volt az ő társaságukban, biztonságban leereszteni, mint a hátsó kerekem. A kimerültség határán éjjel egy után estünk ágyba,
kékangyal
folyt. köv.
*a GPS jeleket fogadó weboldal szerver szerviz alatt van, későbbiekben nagy valószínűséggel reményeim szerint pontosítani tudom
