“Egy időben mi is feladtuk a férjemmel. Masszív alkoholisták voltunk. A szó szoros értelmében négykézláb csúsztunk” Lakatosné Bertalan Jutkával készült interjú második része.

Ez mikor volt?

2005 nyarától 2009-ig, addig a napig, amikor elvittek családon belüli erőszakért.

Mi történt a megbilincselésed napján?

Akkoriban kertész munkát végeztünk. A fizetésünket elittuk. Egy alkalommal munka után, ivás után voltunk. Hatalmas bokrost nyírtunk meg, amikor társaságban rászóltam a férjemre, ez nem tetszett neki, így megmutatta, hogy milyen vagány srác, hogy ő az úr a háznál és pofon ütött. Ugye nálunk voltak a kertészeti szerszámok. A párom vállán lógott a kézifűrész a szatyrában a fejszével, nálam a szatyorban a macséta. Hát, ugye ezután közöltem vele, hogy ezt meg ne próbáld még egyszer, majd beállt, hogy megüssön. Ekkor kikaptam a macsétát és rácsaptam a kezére.

Levágta a kezét?

Nem, de úgy elvágtam, hogy azóta is nyomorék az a keze. Teljesen szétvágtam az inakat, idegeket mindent.

Ki hívta ki a mentőket, rendőröket?

Én hívtam a mentőt és a rendőrséget. Megvártam őket. Őt bevitték a kórházba engem a rendőrségre. Másnap hajnalban engedtek ki. Ezután bementem hozzá, ott mondtam neki, hogy két választása van: innentől kezdve vége mindennek vagy leállunk a piával. Nem akarok gyilkos lenni. Azóta nem iszunk.

Beszéljünk azokról a hajléktalanokról, akiket én itt csöveseknek neveznék. Azokról, akik emberi méltóságukat elvesztve tengetik mindennapjaikat, fényes nappal a tereken végzik el dolgaikat.

 Mi is látjuk, hogy az aluljárókban és az így utcán élő hajléktalan emberekkel sok a gond. Látjuk, hogy ők azok, akik miatt a hajléktalan társadalmunk meg van bélyegezve, de szeretném elmondani, hogy ők is a mi kutyánk kölykei. Nem akarjuk túlvédeni őket, mert az olyan emberek, akik nem akarnak tenni magukért, sőt, akik egyre mélyebbre süllyednek méltóságuk elvesztésében, azokon már mi se tudunk segíteni. Hiába akarunk kezet nyújtani, nem tudunk mit tenni.  Minden erőfeszítésünk ellenére vannak azok a típusú hajléktalanok, akik már régen feladták.

Számon tartjátok a szellemi fogyatékos, lelki beteg hajléktalanokat?

Nagyon nagy gond, hogy rengeteg hajléktalan mentálisan beteg. Vannak köztük, akik fel szeretnének épülni, csak azokat az úgynevezett detoxikálókat (néhai OPNI) bezárták. Ma már csak kórházak fogadhatnak be ilyen célból betegeket, de nyílván nem a hajléktalan lesz az első, akit befogadnak, akivel úgy kell indítani, hogy van e fejtetűje.

Mit lehetne tenni az olyanokkal, akik már maguk is feladták a méltóságukat?

Az állam be akarja őket kényszeríteni olyan tömegszállásokra, ahol nincsen személyi szabadság, nincs intim szféra. Megkötések vannak. Nem mindegy, hogy 3 WC-re 120 emberből nyolcvankettedikként tud valaki leülni, vagy másodikként. Nem mindegy, hogy a 3 zuhanyzóból hajnali 4-re kerül valaki sorra úgy, hogy a víz is hideg már.  Az se mindegy, hogy reggel kilökik az embert az utcára. A fapados szállások lényege, hogy este hattól reggel nyolcig vannak csak nyitva, így akik ide férnek be, azok cipelik egész nap a motyójukat.

120 fő van benyomorítva egy helyre. Itt előfordulnak lopások éppúgy, mint a társadalom többi rétegében.

Milyen arányban oszlanak meg a hajléktalanok Budapesten?

Jelenleg Budapesten 6000 ember van szállón 10.000 hajléktalanból, de ezen kívül vannak még felderítetlen hajléktalanok, akik olyan területeken élnek, ahova a szociális munkás nem jut el: barlangok, erdők, mezők.  Itt volt a krízis időszak (téli fagyok), amiről csak a szakemberek tudnak részletesen beszámolni. Volt úgy, hogy a krízis kocsi nem talált helyet hajléktalan embernek, 100 helyet hívtak fel, hogy van-e szabad ágy. Nem volt. Nem elegendő az ágy.

Tehát újabb hajléktalan szállók építésére lenne szükség?

Nem. Nem konzerválni kell a hajléktalanságot, hanem ki kell segíteni minket ebből a helyzetből. Segítség a lakcímhez való jutás, mert úgy tudunk könnyebben munkát vállalni. Amit el szeretnénk érni, lépcsőzetesen, hogy elsőnek legyen albérlők házában szobalehetőség, aztán egy elő-lakásbérleti szerződés egy évre, amit meg lehetne hosszabbítani. Szociálisan kivezető utat szeretnénk. Tudjuk, hogy két éven belül nem tűnne el a hajléktalanság, ez képtelenség, de ezzel a lépcsőzetes rendszerrel csökkenhetne a számuk.

Miből tartanátok fenn egy lakást, ha elmondásod szerint hónapokig álltok munkáért.

Nem tudhatják az emberek, de statisztikailag kimutatott tény, hogy a hajléktalan emberek 45% fizetésből élő emberek, tehát vagy aktív munkát végeznek, vagy közmunkaprogramban vesznek részt. Vannak olyan hajléktalanok, akiknek van nyugdíjuk. Ezekhez a pénzekhez már nem kell sok, hogy egy szociális bérlakást ki tudjon az ember fizetni. Feltételezésem szerint ma se haladná meg az ötvenezer forintot egy bérlakás. Minden hajléktalan álma, hogy fedél legyen a feje felett.

Egyébként a szociális bérlakás program, amit Lakatosné Bertalan Jutka érintett a beszélgetés során nem új keletű. Amerikában ezt Housing first programnak nevezik, melynek lényege, hogy az utcán élő embereket lakáshoz juttatják anélkül, hogy kötelezően részt kellene venniük rehabilitációs, társadalomba integráló programokban.

Ehhez a modellhez hasonlóan a mai napon (2013. március 28.) Budapesten a X. kerületben átadtak két felújított szociális bérlakást. A két beköltöző szerencsés pár ezt megelőzően a kerületben található Terebesi erdő kunyhólakója volt, akik emberi méltóságukat megtartva napról-napra küzdöttek életben maradásukért bodegáikban. Az egyébként lakásállományon kívüli, lakhatatlan ingatlanokba a X. kerületi önkormányzat bevezettette a közműveket, kibéleltette a kéményt, illetve kártyás villanyórát szereltetett be, amivel elkerülhető a villanyszámlák esetleges késedelmes fizetése.  A felújítás többi részét két hét leforgása alatt „A Város Mindenkié” csoport és a „Szociális Építőtábor Egyesület” másik két alapítvány bevonásával adományokból végezte el. A segíteni akaráson túl a tettrekészségnek köszönhetően a mai nappal négy hajléktalan emberrel kevesebb él Budapest utcáin, akik mától már bejelentett lakcímmel is rendelkeznek, így könnyebben juthatnak munkához. Ennek megfelelően egyikük az önkormányzat segítségével munkába állt, és a többieknek is folyamatban van az elhelyezése.

Következő írásom ebben a témában egy másik hazai működő szociális programról fog szólni.